Na, itt egy dolog azok közül, melyeket még nem csináltam - jelesül a blogírásra gondolok.
Sokáig nem is érdekelt. Aztán januárban egy beszélgetés során bogár került a fülembe. Sokáig kételyeim voltak: ugyan kit érdekel egy főállású pizzafutár blogja? A világon senkit... Aztán rájöttem, hogy rossz irányba tapogatóztam, nem szabad így lesarkítani a dolgokat. Így aztán ez a blog mindenről fog szólni... Sokszor lesz hasból adagolt értelmetlenség, amik azért mégis saját kútfőből származnak, és fel fognak kerülni szimplán videók, idézetek, meg hasonlók, és még csak azt sem ígérem, hogy rendszeresen. De hogy ha már az illető, akivel a fent említett beszélgetést lebonyolítottam, magáévá tette egy ötletemet, és azt, úgy néz ki, el is kezdte megvalósítani (hajrá!), úgy gondolom, viszonzom a gesztust, és én is belevágok...
A blog címe is megér egy kis magyarázatot. Egyfelől a kedvenc magyar szépirodalmi művem Gárdonyitól a Láthatatlan ember - gimnáziumban akkor rekesztettem be a kötelezők olvasását, mikor megtudtam, hogy ez a regény csak az "ajánlott" listán szerepel, miközben pl az Átváltozás Kafkától kötelező olvasmány... Aki még nem olvasta el, az bele se kezdjen, akkora ótvaros baromság, hogy az nem igaz - a jó Franz tuti be volt szopva valami anyagtól, hogy ilyen marhaságokat összefirkált... Na mindegy, ugorgyunk...
Blogom elnevezésének kettes számú okaként a kollégáimat jelölném meg, és ez adta a végső lökést a címnek... Tegnap este ugyanis nem vágytam társaságra, így kiültem a pizzázó vendégterébe egy asztalhoz, és a fejemet lehajtva elmélkedtem... Ezek a jóképességűek pedig azt hitték, hogy betévelyedett egy hómlessz, és az hortyog az asztalnál... Végül odajött az egyik pizzaszakács, aki főállásban mentőzik, hogy elnézést, van-e valami baj, mit segíthet... Én meg felemeltem a fejem, és akkor látták, hogy én vagyok... Mindenkit megtévesztettem... Úgy látszik, a jellegzetes, örökké hordott, szarrá kopott bőrdzsekim meg a hosszú hajam elkerülte a figyelmüket... :) Amúgy szeretem ám őket, főleg a
futárokat sorstársaimat :)
Ennyit az elnevezésről - magamról nem írnék semmit, mert egyrészt szerényebb vagyok annál, másrészről meg minden ki fog derülni a posztokból... Lesz szó zenéről, melóról, nőkről, piáról, kocsikról, néha egy kis pókerről is, meg úgy mindenről, ami engem alapjában véve érdekel... Amíg úgy nem döntök, hogy félbehagyom - gőzöm sincs, mikor lesz ez, majd elválik, de magamat ismerve előbb-utóbb sor fog rá kerülni, az zicher...
Megjegyezni kívánom továbbá, hogy az elején még lesznek pontatlanságok, ugyanis, mint említettem volt már az imént, kezdő blogger vagyok, így a formázásból meg hasonlókból eredő hibákat szíveskedjen nekem elnézni a kedves olvasóközönség, ha lesz...
Hú, de piszok hosszú lett ez a poszt... Sebaj, nyitánynak megteszi :) Aztán még majd jönnek további finomságok, esetleg egy-két érdekesebb pizzás sztorival megspékelve...
(videót is akartam, de összeesküdött ellenem a technika... na majd holnap pótolom...)
Joccakát!
