Újkori Metallica-idézet, és tökéletesen lefedi a mai napomat...
Ugyanis ma jutottam arra az elhatározásra, hogy el vagyok hízva... Azért azok számára, akik nem ismernének, álljon itt leírva, hogy 168 centiméter magas vagyok, és durván nyolcvan kiló. Ebben van egy kis sörpocak, de javarészt háj, a nem megfelelő táplálkozás és a testmozgás totális hiánya miatt. Na, ennek fogunk mától véget vetni...
Egyfajta vezeklésként is felfogható az egész, ugyanis tegnap a lelkébe gázoltam annak, akinek a legkevésbé sem akartam, és akit akarattal sosem lennék képes... Nem olvassa, mert nem ismeri ezt a blogot (ez az én döntésem), de kérem ezúton is, hogy bocsásson meg nekem!
Na szóval, e kis kitekintő után leírom, miféle új levegőt hoz a változás szele:
Napi legalább 2, de inkább 3 km futás, egyelőre, és lehetőleg reggelente - ha már úgyis fél nyolckor kelek, legalább ne a gép előtt dögöljek, hanem hasznosan töltsem el az időt...
Napi ötszöri étkezés, este hat óráig bezárólag. Egyelőre nem változtatok a táplálék összetételén (ergő azt fogom enni, amit eddig), de átalakítom a bevitel ütemezését - több alkalommal, alkalmanként jóval kisebb mennyiséget fogok a szervezetembe juttatni. Ez ellentmond a jelenlegi stratégiámnak, melynek mottója: zabáljuk magunkat degeszre napi 3-4x! Ezzel le kell számolni, mert már így is érzem, hogy kitágult a gyomrom, rengeteget kell ennem ahhoz, hogy jóllakjak... Ha ez az egyszerűsített módszer nem válik be, és nem kezdek el apadni lefelé, akkor a elkezdem a Paleo-diétát.
A Fegyencedzés könyv elolvasásának befejezése, az olvasottak ismeretében a fentiek esetleges átalakítása, edzésterv felállítása, és amint lehetséges, a tradicionális calisthenic edzés megkezdése a reggeli futással egybekötve.
A cigarettát harmadik napja leraktam... Ebben nagy része van A fontos embernek, akivel együtt szokunk le a cigiről, és akinek részéről inkább idézőjeles a leszokás, ugyanis két slukk cigit szívott eddig életében - részemről viszont a legkevésbé sem idézőjeles, hiszen a neki adott szavamat sosem szegném meg, és ha neki megígértem, hogy nem gyújtok rá többé, akkor így is lesz! "Együtt" tényleg könnyebb egyébként, meg se fordul a fejemben, hogy cigit kéne venni, és rá kéne gyújtani.
Na, erről ennyit egyelőre, majd jelentkezem változásokkal, és/vagy kiegészítésekkel. :)
Ja, és természetesen álljon itt a Metallicától a Frantic, ha már abból idéztem :D
Régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, hisz pénteken történt az eset, de semmiképpen sem lehet kihagyni, annyira ultimate :)
Naszóval, aznap egésznapoztam, de a cimboráim már korábban lementek szűrni arra a helyre, ahova járni szoktunk... Ez egy szabadtéri placc, mi csak rendelőnek hívjuk. Jóval tíz után végeztem, ráadásul az utolsó címem vidéken volt, így csak tíz ötven körül értem a helyre, holt fáradt is voltam, így hát úgy voltam vele, vigye haza a kocsit a faszom, majd otthagyom a rendelőnél, és gyalog megyek haza, másnap reggel meg érte (merthogy másnap is dolgoztam az észkombájn agyammal...)
Épp kezdett a hangulat jó lenni, én a bekevert durván másfél liter vadászom felénél tartottam épp, amikor is úgy gondoltuk (illetve én, minthogy én vagyok az egyetlen metalos a társaságban), hogy jó kis zenével kéne feldobni a már amúgy is jó hangulatot... Így előkerült az új Adrenaline Mob album, persze már torzításig felcsavarva... Az Undaunted refrénjét először csak üvöltöttem Pajesz cimborám arcába, aztán már ő ütött engem, aztán a második verze elején már kibaszottul pogóztunk röhögve, csak úgy a régi szép idők emlékére...
És ebben a szituációban gördült be egy sünrendőrautó... Namost tudni kell a teljes képhez, hogy minket megbasztak már ősszel ott, ugyanúgy közterületen való ivásért, mint most... Általában amúgy szoktuk nézni, jönnek-e vagy nem, és ha igen, sünrendőr-e vagy sem, de most a nagy pogózásban elfeledkeztünk erről... Így hát az őrizetlenül hagyott faluba belovagolt két seriff egy lovon, és vitte amit látott... Jelesül a személyi igazolványokat... Az össznépi fingatás főszereplői: Pajesz, Lajhár, Robogó (ő duplázott, ősszel is égett...), Szaró, Lajhárné (megúszta, mert Lajhárral egy sörből ittak, ami a razzia kezdetekor épp nem nála volt), Ági (késve érkezett, már tapiztak minket, mire befutott) és jómagam...
Ott kezdődött, hogy rám szóltak, hogy kapcsoljam ki a zenét, amit persze ellenkezés nélkül megtettem, de közben fingom sincsen, miért, azt találtam mondani, hogy a kocsit majd úgyis itthagyom, nem azzal megyek el... Dr. Agybannagy...
Aztán átadtuk a személyiket, Pajesz cimborám már a vodkanarancstól annyira készen volt, hogy akadozott a nyelve, miközben próbálta mentegetni magát. A sünrendőrök amúgy egy fiú /egy lány felállásban léptek színpadra, a hímsüni rendőrbácsi ugyanaz volt, aki az ősszel megvágta a társaságot, a nőstény rendőrnő pedig eléggé sunázhatónak is tűnt, de olyan savanyú volt, mint ha citromba harapott volna... Ha az életben is ilyen fapicsa, akkor a szépsége ellenére részvétem annak, aki töcsköli... :)
Namost ugye Pajesz a vegyespáros felállás ellenére csupán kétszer biztosurazta le a csajt, illetve, hogy pontos legyek, a kérdésében a "biztos úrék" kifejezést használta, amit a sünsuna rendőrnő nem értékelt kellőképpen, és ezen az sem segített, hogy a második "biztosúrék" után Pajesz engesztelően meg akarta simogatni a vállát... Itt már a helyzet komolysága ellenére többen vonaglottunk a csukott szájjal röhögéstől, én elvonultam cigizni, mert addig se kell arrafelé mentem (utálják a füstöt, majdnem lelőttek, mikor az öngyújtóért nyúltam...)
Na, végül következett a személyik visszaadása, és azt mondta nekem a hímsüni közeg:
- Sofőr úr nyilván nem ivott...
Én meg gondolkodás nélkül rávágtam hogy nem, ugyanis a majd egy liter elfogyasztott vadász ellenére teljesen tisztán beszéltem, szóval simán be tudtam adni, hogy nem ittam, viszont ennek az volt a hátulütője, hogy meg kellett várnom az ivással, míg elhúzzák a belüket, majdnem kitikkadtam, mire megírták a csekkeket...
Ennek kapcsán jött Pajesz újabb zseniális alakítása, aki dadogva-dülöngélve kitalálta, hogy inkább az albérletébe szeretné kérni a csekket, mert nem akarja, hogy anyjáék megtudják... Hiába mondjuk neki, hogy a csekket megkapja itt, senki nem küld semmit sehová, le se szart minket, odatámolygott a rendőrautóhoz, és jó öt percig beszélgetett "biztos úrékkal", majd visszadülöngélt, és, mint aki elkapta a levegőben Dugovics Tituszt, és visszaállította a vár tetejére, azt mondta:
- Oké...
Jelzem, a többieknek csak ekkor esett le, hogy dehátén nem kapok csekket mer' vezetek, és elkezdték a félhangos bekiabálásokat, hogy "azért a sofőr úrnak adjunk egy szondát kölcsön...", és társai... "Biztos úrék" vagy nem akarták meghallani, vagy következtetőképességük nincs (ugye kicsúszott a számon az elején, hogy itthagyom az autót, dehát mér' hagynám ott, ha nem ittam, nem? ezért tart itt ez az ország, mert ezeknek annyi eszük nincs mint egy virágcserépnek...), mindenesetre átadtak négy darab nyolcezer forintos csekket és angolosan távoztak... Mi meg csak azért is maradtunk, és a távolodó rendőrautót nézve Pajesz elrikkantotta magát:
- Dobjuk már be a hátsó ablakot, hát a kurva anyátokat...
Szerencsére semmi sem lett belőle, de a többiek szemében azóta elég nagy szálka vagyok... Sőt, minthogy szerintük a zene miatt jöttek ránk, jövök nekik fejenként egy sörrel... Boldogan, de dobozost veszek, és a nyitófület kérem róla, mert egy ismerősöm gyűjti :)
Eléggé érdekes címet kapott a mai bejegyzés, de majd mindjárt megmagyarázom, ugyanis az a kifakadás, amit március 5-én a takarítás kapcsán produkáltam eme blog keretei között, túrós lófasz sem volt ahhoz képest, amit most tudnék írni. Ugyanis mára is ki volt adva nagytakarítás a futárvacokban, megfejelve a padok-bútorok le-, illetve a szekrény kisúrolásával. Én utóbbit vállaltam magamra (illetve közöltem a főnökkel, hogy én ezt megcsinálom, de utána rám ne számítson a munka többi részében - heten vagyunk, a többi is dolgozzon, vagy mi a fasz...), és egy fél-háromnegyed óra alatt olyan glancba vágtam, hogy enni lehetett volna róla - bár egy fél liter hipót tutira elhasználtam a művelethez, de hát ez van...
Érdekes dolgok kerültek elő a polcról - ami szerintem azalatt a másfél év alatt, amióta ott dolgozom, nem lett kettőnél több alkalommal letakarítva... Többek között:
Egy komplett mikrózható műanyagedény-készlet, üresen (Oké, hogy hozol otthonról kaját, ha a benti szar, de akkor vidd is haza, bazmeg!)
További edények, amelyek közül az egyik fehér színű volt, és valami fura folyadék lötyögött benne - nem láttunk át a falán, de meggyőződésem, hogy valaha az a folyadék szilárd volt, mindenesetre nem vitt rá minket a lélek, hogy megtudjuk, mert ha kinyitottuk volna a doboz fedelét, valószínűleg előugrik valami nyálkás, zöld, szőrös trutyi és felfal minket... Egy másik, átlátszó edényből pedig visítva igyekezett kiszabadulni valami rég odapenészedett ételmaradék - természetesen minden hasonló a kukában végezte
Egy napszemüveg, beleragadva a redvába - lemostam Ultra Sollal, és hazahoztam, itthon felpróbáltam, trén állt nagyon, úgyhogy ha valakinek kéne, szóljon! :)
Két tubus női kézkrém (hátezmegmiazanyámpicsájánakegyfutárvacokba???)
Műanyag evőeszközök, bögrék
Százforintos (ha nem kell a jatt, amit kapsz a vendégtől, add nekem inkább...)
Ezután következett a takarítószekrény... Ebben a következő dolgokat találtam:
Két törött seprűnyél (miafaszérnemlehetkidobnihaeltörtedtemajom?)
Két partvis
Egy narancssárga műanyag lapát
A szekrény padlózatára odakövültszáradt fekete kotera
A fekete koterába belerohadva egy fel nem adott csekk és egy felmosórongy
Itt is bőven alkalmaztam a hipót persze, de legalább lett látszatja, a szekrény csillog, mint Salamon töke, kérdés, meddig marad ez így...
Azért is érdekes a dolog, mert egyfelől nincs benne a munkaköri leírásomban, hogy nekem gumikesztyűvel a kezemen hipóval kéne szekrényt fertőtleníteni tisztítani, másfelől a vezetőségtől egy árva üdítőt, vagy pizzaszeletet se kaptam érte (pénzbeli extra juttatást a pluszmunkáért egy pillanatig sem reméltem, ez nem az az ország, és nem az a cég... ) Ja, és zárójelben megjegyezném, hogy az általam végzett munkán kívül csupán egy tessék-lássék összesöprés történt... Nem baj, az én lelkiismeretem tiszta...
Konklúzió: ne menjetek pizzafutárnak...
szerk: mostmár dögfáradt vagyok, így lefekszem, de holnap, ígérem elmondom a rendőrös sztorit, ami pénteken esett meg...
Vasárnap reggel, meló előtt elég elbaszott hangulatba kerültem, szóval ismét felmentem a kedvenc helyemre, de ezúttal - korábbi ígéretemnek megfelelően - lőttem is pár képet. Szóval, ez a látvány tárul elém, ha lenézek...
A kép bal alsó sarkában látható az a combközépig érő kő, aminek a szakadék felőli részén szoktam ücsörögni a földön, a hátam
nekivetve...
(Ha egymás mellé raknám a képeket, nagyjából össze is állna egy panorámakép :) Nem direkt fotóztam így, csak így alakult...)
Az a szóbeszéd járja, hogy kis országunkban több, mint megfelelő az idegennyelv-oktatás. Ezt, kérem, itt helyben meg tudom cáfolni, ugyanis ma a következő történt:
Éppen cigiért álltam sorban a teszkó vevőszolgálatánál, előttem pedig egy elég magas srác került épp sorra. Illetve került volna, ugyanis a pult mögött álló (nem túl nagy észről tanúskodó arcszerkezettel rendelkező) ifjú hölgy csak a Pall és a Mall szavakat értette a srác monológjából, merhogy' az minden nyelven ugyanaz. A mondat többi részébe már beletört a bicskája. Jobbnak láttam beavatkozni, ugyanis lelki szemeim előtt felvillant a kép, miszerint három óra múlva se jutok bagarettához, a címek meg gyűlnek, ezek meg itt Activity Show-t játszanak - már csak Csiszár Jenő hiányzott, vagy a faszom se emlékszik már, ki vezette azt a szutyvadékot. Na mindegy, kiderült, hogy a srác német, de az angolt is érti - így aztán könnyedén fordíthattam a csajnak, hogy négy karton piros Pall Mallt szeretne dajcs barátunk, aki további tolmácsolások után még három karton piros Marlbi boldog tulajdonosa is lett általam. Nem is győzött hálálkodni szegény.
Távozása után a csajszi megjegyezte nekem (miközben a világoskék Bondomért ment), hogy ha ő is tudna németül, megoldotta volna. Menteni akarta a helyzetet, de egy szép méretes öngól lett belőle - miután felvilágosítottam, hogy én angolul társalogtam a palival, fülig pirult, és szinte még visszaadni is elfelejtett. Jót röhögtem magamban, és visszakotródtam a futárvacokba.
Amit nekem kellett kitakarítani a mai napon... Nem is akárhogy, kedves főnököm ugyanis nagytakarítást rendelt el, a polcok/szekrények elhúzásával, és mögötte is felsöpréssel-felmosással. Felháborodott méltatlankodásom, miszerint én otthon sem húzkodom el a bútorokat takarításkor (már amikor sort kerítek rá), a melóban meg aztán végképp nem fogom, nem igazán hatotta meg, így neki kellett gyürkőznöm - a javára kell írni ugyanakkor Kicsikettőnek (aka. kisfőnök), hogy kijött, és segített bútorokat tologatni. Na nem mintha szükségem lett volna rá, ugyanis akkorra már úgy fel volt baszva az agyam, hogy egyedül is ment volna...
Igazság szerint, ha betartom az időrendi tematikát, akkor ennek a posztnak a tegnap (szombat) esti őskáosz ecsetelésével kellett volna kezdődnie, amikor is három futárra volt szükség, hogy kivigyen egy duplacímet (mi csak max két címekkel rohangászhatunk, amivel szemben egy "normális" pizzéria 5-6 címekkel engedi szabadon kirepülni a madárkáit, na de mindegy...). Már a címkiadást se értem, ugyanis a két cím egyike a város egyik végén volt, a másik címe pedig a település ÁTELLENBEN lévő felén volt egy vidéki cím... Mivel inkább hosszú város a miénk, mint széles, ezzel, mondanom sem kell, megágyaztak a srác boldog estéjének... A vége az lett, hogy ahogy kihajtott a parkolóból, a második kereszteződésben összekoccant egy másik autóval... Mehetett egy másik futár, hogy kihúzza a szarból a céget, noha láttam rajta, hogy szívesen kihagyta volna a megtiszteltetést - rongyolt az első sráchoz, átpakolt a kocsijából a sajátjába, és már ott is volt az első címen, ahol aztán kiderült, hogy a két üdítő, amit a vendég kért, biza lemaradt... Már az első futár se kapta meg induláskor... Még szerencse, hogy épp az üzlet mögött cigiztem a diszpécserrel meg a pizzaszakáccsal... Ki más is lehetne a végső megmentő, mint én? Hát hogyne... Általában nekem szoktak jutni az ilyen jóféle feladatok... Amilyen a formám...
Esti mjúzika is van - ez a felvétel nekem különösen kedves, pedig nem is szerepelek rajta :)
