Éppen cigiért álltam sorban a teszkó vevőszolgálatánál, előttem pedig egy elég magas srác került épp sorra. Illetve került volna, ugyanis a pult mögött álló (nem túl nagy észről tanúskodó arcszerkezettel rendelkező) ifjú hölgy csak a Pall és a Mall szavakat értette a srác monológjából, merhogy' az minden nyelven ugyanaz. A mondat többi részébe már beletört a bicskája. Jobbnak láttam beavatkozni, ugyanis lelki szemeim előtt felvillant a kép, miszerint három óra múlva se jutok bagarettához, a címek meg gyűlnek, ezek meg itt Activity Show-t játszanak - már csak Csiszár Jenő hiányzott, vagy a faszom se emlékszik már, ki vezette azt a szutyvadékot. Na mindegy, kiderült, hogy a srác német, de az angolt is érti - így aztán könnyedén fordíthattam a csajnak, hogy négy karton piros Pall Mallt szeretne dajcs barátunk, aki további tolmácsolások után még három karton piros Marlbi boldog tulajdonosa is lett általam. Nem is győzött hálálkodni szegény.
Távozása után a csajszi megjegyezte nekem (miközben a világoskék Bondomért ment), hogy ha ő is tudna németül, megoldotta volna. Menteni akarta a helyzetet, de egy szép méretes öngól lett belőle - miután felvilágosítottam, hogy én angolul társalogtam a palival, fülig pirult, és szinte még visszaadni is elfelejtett. Jót röhögtem magamban, és visszakotródtam a futárvacokba.
Amit nekem kellett kitakarítani a mai napon... Nem is akárhogy, kedves főnököm ugyanis nagytakarítást rendelt el, a polcok/szekrények elhúzásával, és mögötte is felsöpréssel-felmosással. Felháborodott méltatlankodásom, miszerint én otthon sem húzkodom el a bútorokat takarításkor (már amikor sort kerítek rá), a melóban meg aztán végképp nem fogom, nem igazán hatotta meg, így neki kellett gyürkőznöm - a javára kell írni ugyanakkor Kicsikettőnek (aka. kisfőnök), hogy kijött, és segített bútorokat tologatni. Na nem mintha szükségem lett volna rá, ugyanis akkorra már úgy fel volt baszva az agyam, hogy egyedül is ment volna...
Igazság szerint, ha betartom az időrendi tematikát, akkor ennek a posztnak a tegnap (szombat) esti őskáosz ecsetelésével kellett volna kezdődnie, amikor is három futárra volt szükség, hogy kivigyen egy duplacímet (mi csak max két címekkel rohangászhatunk, amivel szemben egy "normális" pizzéria 5-6 címekkel engedi szabadon kirepülni a madárkáit, na de mindegy...). Már a címkiadást se értem, ugyanis a két cím egyike a város egyik végén volt, a másik címe pedig a település ÁTELLENBEN lévő felén volt egy vidéki cím... Mivel inkább hosszú város a miénk, mint széles, ezzel, mondanom sem kell, megágyaztak a srác boldog estéjének... A vége az lett, hogy ahogy kihajtott a parkolóból, a második kereszteződésben összekoccant egy másik autóval... Mehetett egy másik futár, hogy kihúzza a szarból a céget, noha láttam rajta, hogy szívesen kihagyta volna a megtiszteltetést - rongyolt az első sráchoz, átpakolt a kocsijából a sajátjába, és már ott is volt az első címen, ahol aztán kiderült, hogy a két üdítő, amit a vendég kért, biza lemaradt... Már az első futár se kapta meg induláskor... Még szerencse, hogy épp az üzlet mögött cigiztem a diszpécserrel meg a pizzaszakáccsal... Ki más is lehetne a végső megmentő, mint én? Hát hogyne... Általában nekem szoktak jutni az ilyen jóféle feladatok... Amilyen a formám...
Esti mjúzika is van - ez a felvétel nekem különösen kedves, pedig nem is szerepelek rajta :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése