Az önsanyargatás folytatódik

Na... Hogy valami érdemleges is kerüljön ide a(z amúgy totál jó) dalokon kívül, elárulom, hogy harmadik hete csinálom a korábban említett futkorászást, mégpedig a következőképpen:

1. Bemelegítés után két réteg szabadidőruhába burkolva elszaladok egy durván másfél kilométer távolságban elhelyezkedő játszótérre, és igyekszem mindezt egyenletes tempóban véghezvinni (gyk: nem állok meg sétálni...)

2. Ott a következő edzésprogramot végzem el:

• Tíz felülés
• Tíz fekvőtámasz 
• Tíz hasprés
• Tíz fekvőtámasz
• Tíz felülés

3. Mindezekkel végezve hazafutok.

Ezt az elmúlt két hét során heti négy napon át végeztem, e héttől állok át a heti öt tréningre, még mindig a formába hozás részeként. Viszont beillesztettem a gyakorlatok közé egy sorozat hasprést függőleges helyzetben lévő lábakkal ("személyi edzőm", Kompresszor felügyelő szerint más izmokat dolgoztat, mint a sima hasprés), valamint egy sorozat fekvőtámaszt összezárt karokkal (ez a Tűzoltó kollégám szerint dolgoztat más izmokat), és már eljutottam addig, hogy megállás nélkül tudom abszolválni az odafelé vezető szakaszt. Visszafelé már alkalmanként meg kell, de csak pár méterekre... Ha ez a komplett edzésprogram április végére akadás nélkül, folyamatosan megy heti ötször, akkor kezdődhet az igazi szenvedés a calisthenic-kel.

Ezenkívül történt még egy meghatározó dolog - ugye van a másik blogom, a zenés... Úgy kezdtem neki, hogy a saját gyermekem lesz, és csak az enyém, ehhez képest kevesebb mint egy hónap alatt társra akadtam. A fontos ember először csak vendégszerzőként írt egy lemezkritikát az új Leanderről, és mivel az nagyon jó lett, és folyamatosan dobta fel a nagyon is használható ötleteket, megkérdeztem, volna-e kedve társulni, és persze volt... :)
Persze nem ment egyszerűen, ugyanis az a párbeszéd, mely során megkérdezem tőle, hogy döntse el, mit akar, vendégszerző marad, vagy társszerző lesz, és erre azt a választ adja, hogy döntsem el én, vagy hatszor lejátszódott, mire az asztalra csaptam, és azt mondtam, hogy jó, akkor társszerző leszel, kész :) - szóval ez a párbeszéd annyiszor ismétlődött, hogy olybá tűnt, mintha tőlem akarta volna hallani, hogy szükségem van rá... Persze lehet hogy ez nagy marhaság, mégsem tudom kiverni a fejemből ezt a gondolatot...

estizene