Élet, élet, futárélet...

Megszaporodtak a futáros sztorik az utóbbi időben, vagy csak egyszerűen le akarom írni ezeket, mert viccesek... Szerintem... So check it out!

1. "Sose nősülj meg bazmeg..."

Alapszituáció: külvárosi övezet, új lakópark, kis kertes sorházak egyikébe vittem pizzát. Bekopogok, meztelen csecsemővel a karján nyit ajtót egy fiatalasszony, szabadkozva hogy épp fürdetett - de ugye, mivel mindkét kezével a gyereket tartja, nem tudja elvenni a pizzát, így hát felkiabál a férjének az emeletre, hogy jöjjön, és fizessen a futárnak... Apa visszakiabál:
- De hát egy szál faszban vagyok! (Jesszusom, mi lesz itt...)
- Jó, de én a kislányt fürdetem, nem tudok mit csinálni... - szabadkozik anyuci.
Fater ledönget az emeletről, egész disztingvált öltözetben (póló+rövidnadrág már annak számít...), és közben folyamatosan dohog:
- Ezek a nők... Semmit nem lehet rájuk bízni... Sose nősülj meg bazmeg! - veti oda nekem. - Mennyi is lesz?
Megmondtam az összeget, a röhögéstől fuldokolva. A pali reakciója totál késszé tett...
- Nős vagy, haver? - kérdezte tőlem az ipse.
- Nem nagyon, korán van nekem még ahhoz... - feleltem tétovázva, meg félig még röhögve.
- Na, sose tedd... Nézz rám bazmeg, tiszta idegroncs vagyok...
Úgy adta elő magát, hogy még a kocsihoz visszafelé ballagva is röhögtem... De aztán belegondoltam, hogy mennyire elbaszottul boldog családi élete lehet ennek a faszinak - biztosan totál boldog mellette a felesége is... Szóval, innen üzenem neki, hogy én egyszer majd igenis szeretnék megnősülni - viszont legalább már pontosan látom, hogy milyen NE legyek, ha odajutok... Kösz, haver!

2. "Hozni kéne spenótot..."

Ma reggeli a sztori, tehát vadifriss...
Alapszituáció: éppen beesek melókezdésre, ahogy szoktam, és már azzal fogadnak, hogy el kéne hozni a spenótot... Na, szuper, és honnan?, kérdezem. Hát az autópálya melletti panzióból... Átvillan az agyamon, hogy miért nem a teszkóból kell hozni vajon, ami ugye ott van rögtön a közelben, de ha nekik a panzióból kell, akkor onnan hozunk, nincs mese... Így hát bebaszom magam a Mazdába, és go fel a pályára. A kapott utasítás szerint a csávó a főbejáratnál fog rám várni - remek, legalább nem kell keresni... Behajtok a parkolóba a panzió elé, a főbejárat előtt áll az egyik szakácsunk (aki eléggé új még nálunk, kb három napot dolgoztunk eddig együtt, ezalatt nulla szót váltottam vele a köszönésen kívül, és kurvára ugyanúgy néz ki, mint nem az OTP-vezér, hanem a színész Csányi Sándor), int nekem, megállok előtte, és várom, hogy bedobja a kezében lévő kék reklámszatyrot az ülésre (nyilván abban van a spenót), hadd húzzak már el a véreres faszba... Olyan szinten meglepődtem, mikor a pali beszállt mellém, hogy hihetetlen... Elég furcsán is nézhettem rá... Aztán a következő párbeszéd játszódott le:
- Na szevasz - köszön rám a szakács.
- Helló - így én, miközben kifelé kormányoztam a kocsit a parkolóból.
- Most mondták nekem az autómosóban ezek a buzik, hogy a panzió mellett a dombon lesétálva bejutok a városba, és egy köpés a teszkó...
És én kb itt kapcsoltam, hogy ez a faszi a Spenót... Ez így kurva röhejesen hangzik, és a főnököm persze, amint megneszelte a sztorit, mindenkinek elmondta, jót röhögve - hát egyem a szívét, ha csak ennyi szórakozás jutott neki az életben... De ha egyszer tök új a srác nálunk, semmit nem beszélgettem még vele, és még a polgári nevét se tudtam... Mindegy, leszarom - de két megjegyzést hadd tegyek: egyrészt hogy a picsába kap valaki ilyen becenevet, másrészt azért remélem, egyszer pár év múlva, valamelyik friss futár feladatul kapja majd, hogy menjen a Menyétért :D

3. Ereklyevadász

Ez a sztori nem annyira vicces, inkább gusztustalan - meg valamilyen szinten furcsa, hogy van valaki ezen a sártekén, aki, ha szerelmes, akkor ezt még nálam is betegebb módon teszi... :)
Egy-két hete rengeteg új futár kerül hozzánk. Nyilván sok közülük a reszli, sőt, továbbmegyek, a február óta felvett mintegy tíz futárból kb kettő ér két forintot, a többiért egy talicskányi háromhetes szamárszart se adnék, de hát ez van, inkább legyen meg a létszám, mint hogy ha valakinek elszáll a kocsija, vagy lebetegszik, akkor kevesebben legyünk a kelleténél... De ezek tényleg fogyatékosok bazmeg, sms-t írok, ez meg nézi, de így az intimszférámból... Ilyenkor azért kénytelen-kelletlen megkérdezem, hogy mégis mi a kurva anyádat képzelsz magadról baszod...? Az, hogy nem találják a címet, említésre sem méltó, meg hát majd belejönnek, szóval ez nem is fontos...
Szóval, a múlt heti adaggal jött egy arc, akiről a közös beszélgetés harmadik percében kisült, hogy évtizedes Metallica-fan, szóval nagy gond nem lehet vele már alapból - oké, el is raktam az értelmesebb futárok fiókjába gondolatban, hogy vele nyugodtan lehet beszélgetni... Így is van, el lehet vele dumálni, de ma olyan történt, amire még én is azt mondom, hogy bazmeeeeeeg...
Alapszituáció: délutáni döglődés a futárpadon - nincs cím, unatkozunk... Azt kérdezi tőlem a srác, nevezzük Siminek:
- Mutassak neked egy ereklyét?
Hát, egy életem, egy halálom, mutassál, bazmeg... Erre fogja az aprópénzes erszénykéjét, kiborítja belőle az érméket, és előhalászik közülük egy emberi bőrdarabot... Önkéntelenül is ajkaimra tolult a vatdefakizdisz című kérdés, melyre a következő válasz érkezett:
- Bőrdarab.
- Hát azt látom bazmeg, de miért hurcolászod?
Nem viccelek, esküszöm ezt mondta:
- Mikor a csajom legutóbb a sarkáról levágta a bőrt, fogtam, és eltettem. Azóta magamnál hordom...
És akkor erre most hagyok időt, jó?
Nekem is kellett, elárulom... Néztem rá bambán vagy fél percig, majd felálltam, komótosan a futárablakhoz sétáltam, és kikéredzkedtem a friss levegőre - majd egy szó nélkül elhagytam a helyiséget... Nem voltam rosszul, de ez már nekem is sok volt...
Én mondom, furcsa emberek lakják ezt a bolygót, de azt hittem, én vagyok a királyuk... Hát... Konkurenciára akadtam... Bár még páran a jelenlegi kollektívából megérnének pár szót, sőt, Döme egy külön posztot... Majd idővel...

Legyen napi zene is - aki átrágta magát ezen a kisregényen, igazán megérdemli :)