Néha nem vágok dolgokat, de komolyan...
Ott kezdődik, hogy elkészülsz egy kurva jó estére a haverjaiddal... Kerti party van tervbevéve, és hogy azon marhapörköltet főztök, és mindenki szétzabálja meg szétissza magát, jót röhögtök, marhultok, és de jó lesz... Hát a faszt...
Már az elején kineveztek tűzfelelősnek, ezzel nem is volt gond... Aztán, bár nem én voltam a főszakács, sőt, alapból a főzéshez segghülye vagyok, hatvan százalékban (legalább...) nekem köszönhető, hogy nem egy ehetetlen moslékot zabáltunk, hanem tényleg vörösboros marhapörköltet... Intuíció, józan paraszti ész - ennyi kellett hozzá... Mindenki jóllakott, aki enni akart, és mindenkinek ízlett is a cucc...
Viszont ezalatt valakik megitták a piámat - tudom is, kik voltak, de nem akarok nevesíteni, mert olyanokról van szó, akiket barátaimnak tartok, avagy eddig annak tartottam őket... Egy üveg whisky-t és két üveg kólát táraztam be estére, úgy számítottam, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy úgy ugyan ne nézzek ki, mint szerda reggel (az már művészet volt, de tényleg...), viszont a jó hangulat meglegyen - hét deci whisky-t öt liter kólával nyolc óra alatt be lehet úgy pumpolni szép kényelmes tempóban, hogy nem baszol be tőle... Ehhez képest a kaja elkészültekor (durván este fél tíz) még meglévő fél üveg szeszemből a kaja végére maradt durván egy deci... Aztán az is eltűnt, szóval én a kólámat szürcsölgetve üldögéltem tovább...
Amin viszont végképp elkenődtem, az ezután történt... Van egy csaj, aki durván egy éve került be a társaságba. Sosem volt semmi köztünk, de kb én vagyok az egyetlen, aki férfiként viselkedik vele, a többiek, amint meglátják, átváltoznak ovisokká, akik a nyálukat csorgatják - haját húzkodják, seggét csapkodják a csajnak (Áginak hívják egyébként, a sündőrsztoris posztban esett már szó róla), ő meg szegény azt se tudja, mit csináljon... Jó, nyilván élvezi, hogy a középpontban van (melyik nő nem szereti, ha körülugrálják magukról megfeledkező férfiak, bocs, fiúk...), de tényleg én vagyok talán az egyetlen, aki megtartja a férfiúi méltóságát vele szemben... Most is így volt - kihoztam a kabátom, és ráadtam, mert láttam, hogy fázik, aztán együtt próbáltuk feléleszteni a lassan kihamvadó tüzet (és itt a tényleges tűzre gondolok, amin a pörkölt megfőtt, ezen igyekezetünk azonban vizes fa és vizes papír birtokában eleve kudarcra volt ítélve), de a vége megint az lett, hogy a többiek felváltva csüngték körül, én meg vissza is húzódtam a háttérbe, és inkább hagytam a faszba az egészet, mert sose az kellett, amit mindenki körülugrált... Többek közt a legjobb barátomnak mondott arc is ott fogdosta (a maradék fél üveg whisky-m benyakalása után) a lányt, aki kelletlenül próbált elhúzódni, de hát valamilyen szinten élvezte is, ez látszott rajta, különben keményebb választ adott volna... Nem tudom, bazmeg, én vagyok túl maradi, hogy nem állok be ilyen kis játékokba? Vagy csak nekem van még meg a büszkeségem a baráti körömből? Vagy én mérem fel rosszul a helyzetet, és az udvarias férfiak kora tényleg leáldozott? - legyél fasz a csajjal, és simán elviheted? Vagy a nők változtak meg, és nem követelmény már náluk, hogy nőnek érezzék magukat melletted, inkább az kell nekik, hogy megalázd őket? Hát, lányok, ha ez kell nektek, elhúzhattok a faszba, mert én erre képtelen vagyok... Képtelen vagyok csak azért megalázni egy nőt, hogy megbaszhassam... Sőt... Olyan faszi vagyok, aki ha szeret egy nőt, akkor ezt teljes szívéből teszi... Aki, ha együtt van valakivel, nincs más a számára, sőt, rá sem tud nézni más nőre; aki érezteti a párjával, hogy ő neki a legfontosabb - egyszóval férfiként viselkedik vele, és tesz róla, hogy a párja igazi nőnek érezze magát mellette... És ami leginkább számít: aki rendületlenül hisz benne, hogy egyszer megtalálja azt a lányt, aki nem azt várja el tőle, hogy beletörölje a lábát, hanem azt, amit nyújtani tud; aki tisztában van a férfi és női szerepekkel; és aki méltó arra, hogy egész lelkét kitárja neki...
Így hát nem volt meglepő, hogy hazakívánkoztam, viszont ez csak egy olyan srác sofőrködése alatt volt lehetséges, aki már ivott... Végülis, a jogsiját nem féltette, annyira nem is volt részeg, és csak egyszer húzta le a kocsi alját egy magas padkán, szóval szerencsésen hazaérkeztem...
Jobb lett volna, ha itthon is maradok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése