A helyzet az, hogy négyet tudtunk próbálni buli előtt, abból az első Balázs meghallgatása volt, ha az emlékeim nem csalnak (de lehet hogy azt leszámítva volt négy? hát a faszom se tudja már...). Igazából a srácról annyit, hogy ez az első alkalom, hogy zenekarban énekel, ezelőtt még nem is próbált senkivel, így hát az első próbán azt mondhattuk, hogy ígéretes, de rutintalan, nem baj, próbáljuk meg... A második próba első négy órája is így telt, rossz belépések, satöbbi, aztán azt mondtuk, toljunk el egy koncertműsort. Mielőtt nekiláttunk, Balázs elment a klóra, és ott öt percig molyolt... Hát, én nem tudom, mit csinált ott, beszívott, vagy rárántott, lövésem sincs... De amikor onnan kijött, kibaszott eszelős jól nyomta! Nekiálltunk egy Creeping Death-nek, én meg úgy voltam vele, hogy az ötödik órában nem fogom odatenni magam, csak lazán elütögetem - ehhez képest magával ragadott engem is, ahogy énekelt a csávó, és a dal felétől már én is lendületből, derékból doboltam, ahogy Ulrik a koncertjein régen... Na, ott már mentek az összenézések/vigyorgások Doki meg köztem, és innentől egy pillanatig sem volt kétségem, hogy jól döntöttünk - a potenciál megvan a srácban, a rutin meg majd kihozza belőle.
Így aztán már le mertünk kötni egy bulit, a Zúzda Rockkertben intézett Doki durván ötven percet, hogy nyomhatnánk egy laza kis műsort. Ennek én is örültem, mert nem biztos hogy egy teljes műsort kell Balázska nyakába akasztani nyitásképpen, maradjunk annál, ami biztosan megy neki, a többire ráérünk később is. Az ideális persze az lett volna, amit Gergővel is csináltunk, hogy külföldi fellépésen mutatkozik be a bandában (vele ugye egy albán klubbuli, meg egy fesztiválfellépés volt, ez utóbbin fél Tirana ott őrjöngött, egyszer arról is beszámolok majd talán), de így sem volt rossz - bár Balázs eléggé lámpalázas típus, ez nem nagyon érződött rajta.
Most akkor rátérnék a koncertre - eszelős volt! Laza teltház durván kétszáz ember előtt, akik énekelnek veszettül.
A műsor
- Creep
- For Whom
- Sad
- Master
- Nothing
- Enter/Seek (összefonva, ez fentebb látható, szerintem senki sem csinált még ilyet)
Encore
7. One
8. Wherever
Látható, hogy csupa-csupa klasszikusra mentünk rá, semmi sallang, csak a legnagyobb slágerek. Én speciel szétbasztam a cájgot magam alatt, nem volt semmi levegő, folyt rólam a víz egész végig (még a gatyámat is facsarni lehetett volna...), a ráadásban még csináltam egy kis Lars-tribute-öt is színpadontántorgással meg összeeséssel (régebben csinálta ő is, szóval ne röhögjél), a Wherever végén meg egyszerűen kidőltem a cucc mögül, ahogy az a videón is látható
Naszóval, hát ennyi lett volna a bemutatkozó koncert rövid története - remélem, Doki már szervezi a következőt, ahol teljes műsort adhatunk, fullos meglepetésekkel, amik tőlünk már-már megszokottak. :)
Viszlát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése