Dobfestés

Az első értelmes, valamire való poszt megszületésére készülök, mely ugyanakkor erősen szakmai is lesz, szóval a dobosoktól kiemelt figyelmet kérek... Köszönöm...



Alaphelyzet: van nekem egy dobcuccom. Lófasztudjamilyen fából készült (szerintem szomorúfűz vagy ilyesmi...), fekete fóliával borított. A legrosszabb kombináció, mert a fekete fólia karcolódik, gyűjti az ujjlenyomatokat, emellett felhólyagosodik, ha huzamosabb ideig rásüt a nap szabadtéri koncertek alkalmával, szóval nem lesz szép egy idő után, na... Különösen, ha az első bandád basszusgitárosa mindenféle radikális jobbos mondanivalójú matricákat ragaszt rá, melyeket ugyan lekaparsz, de ott marad a ragasztós papír utána, és az aztán még gusztustalanabb, mint maga a matrica volt. (És ez nem az a hely, ahol bele kell menni abba, hogy egyetértek-e az eszmével, vagy sem...) A dobcucc jelen esetben egy Millenium MX222BX márkájú (kivéve a lábdob, mely Millenium Deluxe széria), nyolcéves alapkategóriás cájg (Doppler pergővel - ez se egy Tama Starclassic...), de akármilyen cucc esetében hasonlóképp kell eljárni, mint az alant írva lesz. Bár én mondjuk egy középkategóriás dobot már nem barmolnék szét, de a belépő katos szaromhoz lelkiismeretfurdalás nélkül hozzányúltam...

Szóval, elhatároztam, hogy lefestem a cuccot. Egyfelől, mint már tárgyaltam, nem szép az a fólia, másfelől meg, mivel egy Metallica tribute-bandában játszom, kézenfekvő, hogy olyan dobot akarok, mint amilyen Ulriknak volt - persze nem a narancs-, zöld-, és ezüstszínű cájgokra gondolok, hanem a '94-95 táján használt fehér felszerelésre. Azaz erre itt oldalt. A négyfelsőtamos cuccát szívesebben venném etalonnak, de amíg magamnak kell összerakni és cipelni koncerteken a monstrumot, addig nem fogok megőrülni...



Képekkel fogom illusztrálni a folyamatot, a könnyebb érthetőség kedvéért.

1. Az alaphelyzet

Nálam ez így néz ki (bocs a kupiért)

2. A vasak eltávolítása

Először eltávolítottam mindkét bőrt dobkulccsal, majd egy csillagcsavarhúzóval kiszedtem a babatartó csavarokat, valamint a tamtartó hardvereit. Zárójelben jegyezném meg csupán, hogy ha ezt nem nyolcévente ejteném meg, teljesen jó állapotban lenne minden, így már kicsit rozsdafoltos a belső és a csavarok, de pont leszarom, belül van, nem látszik... Egyszer talán majd nekiesem annak is, meg tervben vannak a fekete szerelvények, hogy igazán Ulrikos legyen a dob, de az még odébb van - most festés után majd visszakapja a sima krómszínű vasakat.

Na, ha minden fémet leszedtél, lényegében egy sima fahengert kell kapjál, likakkal, mutatom:

Láthatók az idő nyomai...

3. Vesszen a fólia

Lenyúzom a fóliát a dobról, míg a sima fáig nem jutok. A fólia gyári ragasztásának (és magának a dobtestnek) minőségétől függően valószínűleg felszedi pár helyen a fát a ragasztó, ez persze függ attól is, milyen fából van a dob, az "ilyen uszadékfából készült cuccoknál" (kopirájt báj Gyula), ha maximalista vagy, rá lehet menni egy kis gittel, én nem szarakodtam vele, messziről úgyse látszik...

A jobb alsó sarokban feketéllik a lenyúzott fólia... Kukatölteték...

4. Csiszolás

Finom csiszolópapírral végigmegyek a festendő területen. Én négyszázast használtam, az már elég finom ehhez a művelethez. 

"Figyeld a kezééééét..." Amúgy a végtag a segédemé

5. Alapozás

Most következik maga A MŰVELET. A következő vegyszerekre volt szükségem: alapozó (én szürkét vettem, fehér jobb lett volna, de nem kaptam...), fehér festék, és lakk, minden aeroszolos kiszerelésben. Én ezeket az autósfesték-boltból szereztem be, szerencsémre az eladólány nem volt teljesen láma a fafestéshez sem. Egy fontos szabály: ne engedd magad soha eltántorítani az eredeti elképzeléseitektől, csak azért, mert a festékboltban az ott lébecoló vásárlók mást mondanak... Úgysincs halvány fingjuk sem arról, hogy te mihez akarsz kezdeni, valószínűleg dobfelszerelést se láttak még soha, jellemző módon, mikor mondtam, hogy dobfestéshez kell a festék, azt kérdezték:
- Há' de mi a faszomér' akarsz te kipufogódobot festeni?
Anyádér' bazmeg...

Szóval első lépésként az alapozót vékonyan felviszem, mert nem akarom, hogy a faerezet átlátsszon. Több réteget is felviszek, mindet leheletvékonyan - ha szükséges, az alapozórétegek felvitele között is meg lehet csiszolni finoman, lényeg, hogy egy sima felületet kapjál, és a fa "szálai" ne meredezzenek felfelé. A végén így fog kinézni:

A kép jobb szélén az éppen az utolsó réteg festék után száradó tamok, alul pedig egy "pipiiiiii" látható, és most idéztem

(megjegyzés: az alapozás közepén kénytelen voltam nagymamámhoz kicuccolni, mert a szomszédokat idegesítette az a szag, ami a lépcsőházban terjengett - a pergőt még a szobámban fújtam, de a többi esetében nyilvánvalóan levegősebb helyre volt szükség, így hát lementem a tárolónkba, ami egy másfélszer másfeles alapterületű lyuk, pont a biciklik tárolására elég,és mivel nincs ablaka, egészségem megóvása érdekében nyitott ajtónál voltam kénytelen dolgozni. Ez eléggé baszta egyesek csőrét, így szükségessé vált a környezetváltás - új otthonomat öreganyám tyúkóljában találtam meg, egy pici fészerszerűségben... ájmnátkiding...)

6. A festés

Újfent több vékony rétegben felviszem a festéket. Itt kell elmondanom, hogy a lábdob, mivel egy jobb szériás cuccból származik, nem fóliás volt, hanem festett - így azt nem csiszoltam meg teljesen, csak mattra, aztán jött rá két réteg alapozó, és két réteg festék, majd ugyancsak két réteg lakk. Ha nem kell kapkodni a helyszínkeresési macera okán, akkor valószínűleg kap egy harmadik réteg festéket, de egyáltalán nem bánom, hogy nem így lett, hiszen itt-ott nagyon haloványan, alig láthatóan átüt az eredeti festék, és így egyfajta "gyöngyházas" hatása van a cuccnak

Ezek a tamok, itt ne keress gyöngyházhatást

7. Lakkozás

Értelemszerűen kitalálható a lépés: több rétegben felviszem a lakkot. Én kettőben vittem, de mehet még rá, amennyit megkíván.

8. A dobcucc összeszerelése

Ha megszáradt az utolsó réteg lakk is (erre hagyj neki legalább 24 órát), mehetnek vissza a szerelvények, azaz a babák, a tamtartónak a dobtesten található részei, valamint végül a bőrök és a kávák.

Ímhol a pörgő... A fehér tompítókarikás Remo Controlled Sound bőr már régebb óta megvan ugyan, de a fehér cuccon kibaszott vadítóan néz ki

9. Mehet a színpadra!

Erről csak olyan kép van, ahol én is rontom a vizuális hatást, ugyanis le voltam foglalva koncert előtt, és elfelejtettem képeket csinálni róla natúrban... De minthogy már lefogytam, magamat is meg merem mutatni ország-világnak, nem csak a dobomat... Check us out!

 

Az egyik fellépő dobos segítségével sikeresen behangoltuk (nem szoktam szarakodni azzal, hogy vannak-e a tamok között szabályos hangközök, vagy sem, fül alapján nyomom mindig), szóval most már atommód meg is szólal a cájg. Kedvezően zárult tehát a művelet, és ezúton szeretném megköszönni Gyulának, hogy mentorként mellettem állt, és tanácsaival segített

Ennyi lettem volna, köszönöm a figyelmet!